Ez a hatodik hét valóban hullámvasút.

Csütörtök egy furcsa nap volt... Felfedeztem, hogy magamat minősítem mindig alá,és kész.

Aztán óra után megírtam ezt az egészet, hirtelen kihánytam magamból. Megbeszéltünk találkozót Tiával (amerikai lány, 24éves, házas, rózsaszin haja van és tele van tetkókkal és nagyon hangosan beszél) a sátor előtt, hogy átmegyünk a Mall-ba (bevásárlóközpont, csak nyitott, és két percre van a szállótól gyalog) enni, mert kicsit unalmas hat hete szendvicset enni (vádliközépig érő hűtőnk van per szoba, tehát per két fő, és egy heti hűtenivalót kell belesűríteni, továbbá a szálloda egyik végében három mikró négyszáz emberre - ezek a főzési lehetőségeink). Szóval találkoztunk a hot roomnál, hogy átfutunk enni, a délutáni jóga és az esti posture klinik között. A mallban találkoztunk még csomó társunkkal (mindenhol mi vagyunk, amikor szünetünk van, elözönlünk mindent - amit el tudunk érni és amire időnk van). Csatlakoztak hozzánk, és hatan ettünk. Nagy beszélgetés kerekedett a nap eseményeiről, és a staffmemberek is szóba kerültek. Ez azért érdekes, mert engem rettenetesen irritál Niki és Maggi nevű staffmemberünk (nyolcan vannak a staffban, midnent ők csinálnak, szerveznek, folyamatosan koordinálnak minket, meg szervezkednek, ezt-azt bemondanak a színpadon, a sign-int intézik, posture kliniken tanárok stb stb). Persze próbáltam úgy hozzáállni, hogy biztos azétr zavarnak, mert tükröt mutatnak, vagy mert van bennük valami amire irigy vagyok, tehát magamban próbáltam keresni az antipátiám okát. Erre kiderült (VÉGRE), hogy az igazság az, hogy szörnyen irritáló picsák. Ahh, ne tudjátok meg. Néha tényleg le kéne rúgni a fejüket (tök nyugodttá és kiegyensúlyozottá tesz a jóga. Meggyőztelek titeket, mi?:D) Niki iszonyatosan mű "világbéke-szeretekmidnekit-mindigmosolygok-annyiraaffektálokhogyilyennincsis-demidnemelletténvagyokalegjobbnő-nyaldkiaseggem". Maggi egyszerűen vagy b.szatlan, vagy most hagyta el a pasija, vagy csak nem békült ki a ténnyel, hoyg nem ő uralja a világot, ezért BUNKÓ. Rettenetesen. Nagyon megnyugodtam és megörültem, hogy azért mégis jó, hogy előbb magamban próbáltam helyretenni, meg nyugtatgattam magam, hgy á, nem idegesítő, á, kedves ő igazából, ez semmiség.. Azt hiszem mostantól még jobban fogom őket viselni, hogy tudom h szegények tényleg nem annyira jó fejek, hát ez van.
Háhhh.

Na de. Aztán a másik szép dolog: ma esti posture klinik: rohantam, mert kicsit késve értem vissza a mallból, gyors átöltözés, kajapakolás, innivaló, átöltözés jóga cuccba (mert ilyenkor mindig hárman vagy öten demonstrálják a pózt, amit az emberek felmondanak) és rohanás. Odaértem, szuper, utolsó előttinek mentem Locust pose-t felmondani, mert már a délelőttinél elkezdtük, és estére csak páran maradtunk. Szóval végre felálltam, kérdezik,hogy mi volt a házim (a házit mindig a következő pózon kell kivitelezni, tehát kapsz egy házit, és a köv.pózt annak jegyében tanulod, gyakorlod be). A tegnapi házim így szól: "be more mindful about the dialogue and relax". Eddig olyasmiket kaptam, hogy engedjem el magam jobban, az "action verb"-öket jobban hangsúlyozzam, többet játsszak a hangsúllyal, és engedjem el magam. NA, szóval. Állok ott kint, kérdezik, mi volt a házim, mondom nem tudom pontosan (mert általában a póz felmondása után, amikor mondják a kritikákat és a házit, kevésbé vagy még magadnál, és néha kiesik ez az. Erre mondja a bácsi (tündérbogár az a tanár), hogy a házim az volt: "be more mindful abaout the dialogue". Erre elkezdtem szakadni a röhögéstől, merthogy pont ma annyira nem tudtam pöccre a dialogue-ot. Mármint tudtam, de vagy arra koncentrálok nagyon hogy szóról szóra minden a helyén legyen, vagy arra, hogy tanítsak, koncetráljak a "body"kra, tehát nézzem a "testeket" és játsszak a hangsúllyal stbstb (üvöltsek amikor az van hogy: és "még és még és mégmagasabbra")
Elkezdtem szakadni, de ez a nemtudomabbahagyni, ordenáré módon... Próbálkoztam így-úgy, de egyre durvább lett. Nagy nehezen kinyögtem, hogy kimegyek egy percre, és mindjárt jövök. Visszajöttem, de persze csak még rosszabb lett, úgyhogy kifutottam megint. Kb egy húsz mpre abbamaradt, amikor meg egy iszonyat durva sírógörcs jött rám:D úgyhogy elvonultam a mosdóba, ott pityeregtem egy kicsit (inkább bömbölésnek nevezném, ilyen abszolút kontrollálatlan dolog), de aztán Annamari bejött utánam, és mindenképp meg akart szeretgetni egy nagy öleléssel (ausztrál lány, kiderült,hogy 33 éves és van egy 10 éves lánya, én meg azt hittem, hogy 25 és szingli, furcsa dolgok vannak itt) Mondtam neki, hogy jobb lenne, ha most kimenne és egyedül hagyna, bocsánat, nem akarok rossz fej lenni, de ezt most asszem ki kell engednem, és némileg visszafog az, ha valaki vállára kell folyatnom a nyálam:D (fáradt vagyok :) ) Akkor kiment, én még kicsit sirdogáltam, de aztán elgondolkodtam, hogy most min is sírok? Tényleg azon, hogy mennyire szép az élet és mennyire szeretem Anyut, meg Bencét meg Dodót Barbarát Andrist Jucust Jutkát Olivért ......mennyi szépség van az életben és mennyire hálás vagyok, és a Makaó meghalt és a Zserbó hiányzik. Najó -mondom- nehogy már ez legyen a fix napi programom! Úgyhogy abbahagytam, visszamentem a terembe, megvártam míg befejezi a helyettem soron lévő csoporttársam, aztán megvártam egyet a 10 es csoportból (felváltva egyik- egyik csoportból kell felállni -mert ugye 2 csoport csinálja együtt, és mindig változik, hogy melyik csoportok vannak beosztva egymással). Sorrakerültem, és TÖK JÓL MENT. Azt hiszem, felszabadultam, kijött, feljött, előjött, nemtudom. Jó érzés volt, élveztem ,végre tudtam közben gondolkodni, a dialogue is megvolt hellyel-közzel, láttam a body-kat, konnekteltem velük, jók voltak a hangsúlyok, nem feszültem, wáááá- Újra tele vagyok lelkesedéssel és iiiigeniigeniigen hajrágyerünk iráány!!!!!!!!
Szóval ez a nap nem volt semmi...
Mindjárt filmnézés, úgyhogy megyek csinálok teát, melegruha, szenvics, takaró,párna, füldugó stb stb
Szép estét, napot Néktek!

Namaste

Haha, visszatérek,mert további olyan vicces dolgok történtek:D Átjött Lauren (Washington D.C.-ben él, eating disorderje van és adult ADD-je, ami kb azt jelenti, h valami cuccok az agyában nem működnek rendesen, ami miatt nehezebben tud koncentrálni, ezért legálisan szed speedet. Orvos írja fel neki, és rohadt boldog, mert akármikor beveszi, nem lusta, és pikkpakk megcsinálja amit kell, ha pedig tanulnia kell, akkor gyorsan megy a memorizálás. Mondtam is neki, hogy aranybogaram, ennyi erővel midnekinek ADD-je van. Attention deficit disordernek hívják amúgy a dolgot. Nagyon vicces, itt tényleg midenre rögtön gyógyszert írnak fel. Basszus, én is könnyen elkalandozom, és nehezen veszem rá magam a tanulásra..), ő ez egyik legjobb barátnőm itt. Janar szobatársa, aki a másik legjobb barim :)
Azért jött át, hogy elkezdjük a full locust tanulni, legalább két paragraph-ot, mert holnap is lesz 12-4-ig posture klinik, szóval sorra fogunk kerülni. Tanulás helyett elkezdtünk evészavarról beszélgetni, kinek mi hogyan. Nagyon hasonló ami van vagy volt nekünk, szinte telejjsen megegyezik!! Jó volt beszélni róla, hogy itt mennyiben változott, hogy mi lesz, ha hazamegyünk, hogy alakult ki, mióta tart, mik váltják ki, mi ront a helyzeten, stb.. Aztán hazajött a lakótársam, és elmesélt egy másik vicces sztorit. Az ő posture klinikén az egyik csoporttársának "anger management" problémái vannak, ahogy ő mondta. Tehét nehezen kezeli a feszültséget, vagy mérget. Ma állítólag nekiment az egyik tanárnak és elkezdett vele üvölteni és fellökte, mert a tanár azt válaszolta a kérdésére, hogy "nem tudom". Álltólag nem ez volt az első eset a sráccal.. Persze mi Laurennel halálra röhögtük magunkat, majdnem megfulladtam:D Lauren elköszönt, elkezdtem átöltözni, mire kopognak. Gondoltam itthagyta a kulcsát. De nem, Janar volt az, Lauren szobatársa. Amint kinyitottam az ajtót, berohant, és rávetődött az ágyamra és azt mondta hogy, jaj csak úgy rá akartam ugrani az ágyadra! Feküdt ott két percig és vihogott, közben persze én is szakadtam, aztán nagyölelés:D Ő is mesélt vicces sztorit, meg beszámolt, hoyg az ő csoportjában ma hányan fakadtak sírva pózmondás közben. Sok a kiborulás ezen a héten, szó mi szó. Mi jól jártunk, egyszerűen csak meg vagyunk őrülve:D Lolis (lakótársam) folyamatosan azt mondogatja, hogy tudja hogy valamit szívtam, csak irigy vagyok és nem akarok neki adni belőle. Persze ezen is röhögnöm kell, mert olyan viccesen mondja:D:D:D És ő is nevet:D
MIdnenki nevet, és midneki szeret :)
Na, megyek aludni, későre -koránra- jár

Sok puszi