Hát, már holnap van. Így már csak egy napom van. Nyűgös kezdek lenni, a lakás romokban, még mindenkitől jó lenne érzékenyen búcsúzkodni, de persze a biztosítást sem sikerült egyelőre elintéznem és ezzel együtt kismillió mást sem, amit egy hete is ideje lett volna már.. De azt hiszem ezek hozzá is tartoznak az utazáshoz:) Meg a "mindent az utolsó pillanatra hagyunk" régi jó szokásomhoz.
Olivér segít megalkotni ezt a blogot, B. közben ezt azt tesz vesz, képeket másol ide oda,stb. Nagy a készülődés, de azt hiszem még nem sikerült felfogni mi várattatik reám az elkövetkezendő hónapokban..
Megyek hozzábújok Cukorborsóhoz, mégiscsak kínkeserves -hatvannapig- nem lesz rá módom.
nagyon jó lett így a háttéér:) puszik
VálaszTörlés